ι ℓσσкє∂ αт уσυ rád néztem
∂ι∂ ησт ησтι¢є észre sem vettél
уσυ ∂ι∂ ησт αηѕωєя nem is válaszoltál
ωнєη ι ωαѕ ωнιѕρєяιηg ιт mikor azt suttogtam
нι szia
уσυ ¢συℓ∂ вє му ѕσυℓ ¢σмραηιση lehetnél a lélektársam
тωσ ѕιмιℓαя gнσѕтѕ két hasonló szellem
ωє αяє ησт ρσѕѕιвℓу talán nem vagyunk
ι тнιηк ωє ∂σ ησт ƒιη∂ ιт συт azt hiszem sosem tudjuk meg
ηєνєя soha
му σωη мσтнєя a saját anyám
уσυ, ωнσ уσυ ¢αяяιє∂ ιη уσυяѕєℓƒ te, ki magadban hordoztál
уσυ ѕєє ησтнιηg ησω most semmi mást nem látsz
σηℓу тнє ∂яєѕѕєѕ, ωнι¢н тнєяє αяє ση мє, csak a ruhát ami rajtam van
σтнєяѕ αѕк ιт mások kérdezik
нσω ι αм hogy vagyok
уσυ ѕмιℓє αη∂ уσυ ησ∂ mosolyogsz és bólogatsz
∂σ ησт ℓєανє ιт, тнαт ιѕ тнαт ιт ne hagyd hogy csak ennyi
ѕσ вє ιт legyen
¢ℓαιм állíts
ιηтσ α gσ∂'ѕ ℓιgнт αη∂ Isten fényébe és
яє¢σgηιѕє ismerj meg
∂σ ησт вє ωαт¢нιηg σηℓу ne csak nézz
тαкє ιт vedd el
тнє мєαт αη∂ тнє вσηє αη∂ a húst és a csontot és
ѕєє ιт lásd
му ѕσυℓ a lelkem
ѕσℓιтαяιℓу magányosan
αz υтσℓѕó αηgуαℓ
2011. január 23., vasárnap
2011. január 4., kedd
мιη∂єη νégєѕ, мég αz αηgуαℓσк ѕzáмáяα ιѕ
Volt egyszer egy 17 éves srác, aki az anyukájával élt és rákos volt.
Egy napon sétálgatott a városban és az egyik zeneboltban meglátott egy nagyon szép lányt.
Bement, de nem tudott megszólalni. A lány megkérdezte tőle: -Segíthetek?
Erre ő nem is nézte, hogy milyen CD-t vett ki és mondta, hogy ezt kéri.
A lány kérdezte hogy becsomagolja-e, mondta a srác: -Igen.
A lány bement a raktárba és becsomagolva adta át a CD-t.
És a srác onnantól kezdve naponta vett egy CD-t.
Egy idő után vett egy szekrényt a sok CD-nek.
Meg akarta hívni a lányt, de nem úgyhogy egyik napon otthagyott egy cetlit a boltban a telefonszámával.
Amikor a lány felhívta, a srác anyukája vette fel, és elmondta hogy a srác épp aznap meghalt.
A lány mesélt a CD-kről, és a nő megtalálta a szekrényben a sok-sok CD-t becsomagolva.
Kibontott egyet és talált benne egy üzenetet:
nem megyünk valahova szórakozni együtt?
És minden CD-ben ugyanaz az üzenet volt.
Csak a srác nem volt elég figyelmes, és így nem jött össze neki.
Szóval, ha szeretsz valakit, mondd meg neki, ami előtt túl késő lenne.
Ne félj kifejezni önmagad.
Nyújtsd, Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak, hogy mit jelent számodra.
Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő időpont, már túl késő lehet.
Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz.
És ami a legfontosabb: maradj közel barátaidhoz, és családodhoz, mert ok segítettek abban,
hogy azzá légy, ami ma vagy. Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat,
melyek száma bármilyen sok is jusson - véges.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)